Szita Bernadett

Klinikai szakpszichológus, relaxációs- és szimbólumterapeuta

Vetélés, csecsemő elvesztésének feldolgozása

Egy magzat elvesztése minden esetben gyászfolyamattal jár együtt, amit mindenki másként él meg. A vetélést vagy csecsemő elvesztését követő hetekre jellemző lehangoltság, síráskényszer, érzelmi labilitás, a megterhelő életesemény kiváltotta természetes pszichés reakciók, amelyek az idő múlásával legtöbbször maguktól rendeződnek. Általánosságban elmondható, hogy egy magzat elvesztését nehezebb feldolgozni, ha az 1. a terhesség későbbi szakaszában vagy a szülést követően következett be, 2. korábbi vetélések, sikertelen terhességek voltak, 3. a kismama nem számíthat támogatásra a partner és/vagy családja részéről. Pszichológiai segítségnyújtásra elsősorban a következő esetekben lehet szükség: 1. a tünetek (pl.: lehangoltság, alvászavar) elhúzódnak, 2. az érintettek úgy érzik, magukra maradtak problémájukkal, 3. erős, múlni nem akaró önhibáztatás van jelen, 4. kérdések, nehézségek merülnek fel azzal kapcsolatban, mikor, hogyan lehet elmondani az idősebb gyermekeknek a magzat elvesztését, hogyan lehet kezelni a rokonok, barátok, ismerősök reakcióit. Ezen kívül érdemes abban az esetben is élni a pszichológiai konzultáció lehetőségével, amikor a vetélést vagy csecsemő elvesztését követően tartós félelem, szorongás van jelen egy következő terhesség vállalásával kapcsolatban.