A nők életük során jelentősen nagyobb kockázatnak vannak kitéve a szorongásos-, és hangulatzavarok kialakulását illetően, mint a férfiak. A terhesség alatti és szülést követő periódus sérülékenyebb időszaknak tekinthető, amelynek feltételezhetően biológiai és pszichológiai okai egyaránt vannak. A szülést követően a nők mintegy 80%-a tapasztalja meg a gyermekágyi lehangoltság enyhébb formáját, az ún. baby blues-t – amely mentálhigiénés beavatkozást nem igényel -, a terhesség alatti és szülés utáni (posztpartum) depresszió 10-15%-ukat érinti.
A terhesség alatti/szülés utáni depresszió tünetei lehetnek: egy legalább 2 hetes periódus során fennálló 1. lehangoltság, depresszív hangulat, 2. érdeklődés/örömkészség elvesztése, 3. jelentős fogyás vagy hízás, 4. aluszékonyság vagy elalvási nehézség, 5. nyugtalanság vagy gátoltság, 6. fáradtság, anergia, 7. értéktelenség, bűntudat érzése, 8. csökkent gondolkodási, döntési és koncentrációs képesség, 9. halállal vagy öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, terv, kísérlet. A posztpartum depresszió fókuszában jellemzően az anyaszerep, az újszülött elfogadásának vagy ellátásának kudarcélménye áll, sokszor kíséri súlyos szorongás vagy pánikroham, esetenként a gyermek bántalmazásával kapcsolatos gondolatok, amelyeket tényleges agresszív cselekedetek nem követnek.
A terhesség alatti/szülés utáni depresszió és szorongás kialakulásának oka nem tisztázott, elsősorban biológiai és pszichoszociális kockázati tényezőkről beszélhetünk, amelyek közül a legjelentősebbek az alacsony társas támogatottság (partner, családtagok, barátok segítségének hiánya), az alacsony szocioökonomiai státusz, nőgyógyászati komplikációk a terhesség alatt, a szülés negatív megélése, rossz egészségi állapotú újszülött és a kórtörténetben szereplő pszichiátriai zavarok (elsősorban korábbi depressziós epizód).
A kórkép kezelése függ a tünetek súlyosságától; míg az enyhe depressziós epizód pszichoterápiás beavatkozással kezelhető, középsúlyos depresszió esetén már felmerül gyógyszeres terápia alkalmazása is – ami pszichiáter szakorvosi kompetencia -, súlyos depressziós állapot pedig legtöbbször kórházi osztályos kezelést tesz szükségessé. Szakemberhez fordulni egyebek mellett azért is fontos, mert a depresszió tünetei legtöbbször nem rendeződnek spontán, krónikus fennállásuk esetén súlyosan károsítják az életminőséget. Emellett a gyermek intellektuális, emocionális fejlődésére és az anya-gyermek kötődés minőségére is kihathatnak. A terhesség alatt kialakuló pszichés zavarok sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mint a szülés utáni időszakot érintők, annak ellenére, hogy előfordulásuk hasonló mértékű. A terhesség alatti szorongás, lehangoltság pedig az egyik legkonzisztensebb előrejelzője a posztpartum depressziónak. A terhesség alatt fellépő pszichés problémák azonosítása és az időben megkezdett intervenciós beavatkozások ezért kiemelt fontosságúak.